II. ultrahang - 19. hét

Nehezen indult a nap, de jóra fordult.

Lekéstem a HÉV-et, majd fuldokolva és sírva caplattam fel a dombon, közben ezerrel lógtam a telefonon, segítséget kérve, ami nem is váratott magára. Köszönöm Ilonka néninek, aki vigyázott a 21. hónapos nagy fiamra, és Ádámnak, Timi barátnőm férjének, aki azonnal kocsiba pattant, és bevitt a kórházba. 

Mikor beértem a kórházba, a recepciónál sorszámot húztam, azt hittem, elájulok, 27-en álltak előttem. Meghűlt bennem a vér, hogy nem jutok fel időben az osztályra, de tévedtem. 9:00-kor a kijelzőn megjelent a sorszám és az ablak száma, ahova állnom kellett. Pár pillanat alatt végeztem is, majd a lifhez sétáltam, és vártam. 5 percen belül fent voltam az osztályon, és ott is bejelentkeztem, majd leültem.

Nem kellett sokat ücsörögnöm, mert egy kedves asszisztens már jött is, és kérdezte, ki vár ultrahangra, mondtam, hogy én jöttem. Elkérte a kiskönyvem, és visszament a vizsgálóba. Épp a telefonon lógtam, a férjemnek adtam le az infókat, hogy szerencsésen megérkeztem, és már hamarosan sorra is kerülök, amint elköszöntünk egymástól, már szólítottak is.

Első pillantásra szimpatikus volt a doktornő, áradt belőle a kedvesség, és azonnal meg is nyugodtam. 
Megkértem, hogy mondja majd el, hogy jól van-e a pici, és ha lehet, árulja el, milyen nemű. El kezdett vizsgálni. Közben kérdezgetett, beszélgetett velem, még jobban oldotta a maradék feszültséget is. Alaposan vizsgált, és szinte minden mm-t újra és újra megnézett, nehogy kihagyjon valamit. Biztonságban éreztem magam, és tudtam, ha valami gond lenne, azt észrevenné a doktornő, de hála Istennek, csak jókat mondott. 

Megmutatta a monitoron a babámat, aki abban a pillanatban intett is felém. Na jó, nem biztos, hogy integetés volt, de egy karlendítésnek látszott. 

Sőt, még a lábait is széttette, mintha csak nekem akarta volna megmutatni magát, ki is lakik odabent. Mire a doktornő elemezhette volna, összezárta a lábait. Sebaj, anya látta, csak épp nem szonográfus, nem tudta megfejteni.  

Ez volt a legjobb fotó, amit ezzel a géppel lehetett készíteni Róla. 

2015. március 17-én, 9:00-re megyek a 32. heti ultrahang vizsgálatra, addig "csak" laborok lesznek és terhesgondozás. Holnap pedig védőnő. Kíváncsi vagyok, híztam-e azóta, mert eddig egy dekát sem. Meg is dicsért érte a mútkori látogatásomkor.

A 21. hónapos kicsi fiam pedig nagyon jó fiú volt, jól érezte magát Ilonka nénivel és Ádámmal. Ezer hála és köszönet jár Nekik.