Kezdetek előtti állapot

Valamikor nyár közepén megpróbáltam meditálni, hát, mondanom sem kell, nem sikerült valami fényesen. :D 

Ugye nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy zajlik egy meditáció, mindenekelőtt kényelmesen el kell helyezkedni, lehetőleg csend és nyugalom vegye körül az ember lányát, és már csak a légzésre kell figyelni, miközben lehunyt szemmel egyre mélyebb jutunk, lehetőleg Alfába.

Valameddig eljutottam, de biztos nem Alfába. Ahogy ellazultam, képek villanatak be lelki szemeim előtt, majd egyszer csak, mint egy álomkép, megjelent egy aranyszín hajú, mosolygós kislány, és közölte velem, készüljek fel a fogadására, mert bizony Ő lesz az én kislányom, és már nagyon várja, hogy találkozhasson velem. 

Mondanom sem kell, boldogság járta át a testem tetőtől talpig. Igaz, van már egy csodálatos fiam, és mindennél jobban szeretem őt, mégis, jó lenne, ha nem lenne egyedül, nem lenne nagy korkülönbség közöttük, és a fiam sem unatkozna, lenne játszópajtása, akivel élete végéig szoros kapcsolatban lehet.

A testvéri szeretet nagyon fontos, ha nem a legfontosabb dolog a világon, hiszen szerelmek és barátok jönnek, mennek, de a testvér mindig ott lesz, akire számíthat.

Szóval, ahogy itt ülök, és várom, hogy teljen az idő, eszembe jutott az álmom. Nagyon szeretném, ha valóra válna.